Már a felvezetés során is érezni lehetett, hogy egy nagyon különleges évadot fogunk látni, hiszen a készítők nyáron is olyan videókkal szórakoztattak minket, mint Willie beszéde a skótok függetlenségéről, vagy Homer ALS Ice Bucket Challange videója. Továbbá még ott volt, az egy éve halogatott, ám a nézőket érdeklő médiakampány is, vagyis tudtuk, hogy a 26. évad szezonnyitóján egy évek során meg szeretett karaktertől búcsút fogunk majd venni.

A nyitóepizóddal nem a minősége volt az igazi gond, hiszen láttunk rosszabb évadkezdést is, hanem az, hogy a készítők a könnyebb utat választva azt a Ropinovski rabbit írták ki a szériából, aki évtizedenként egyszer játszott fontosabb szerepet. Ha mondjuk eltávolították volna Aput, Moet vagy Selmát, akkor lett volna tétje az epizódnak, így viszont egy világot vertek át.
Innentől kezdve nem volt megállás, és az egész ősz során azt lehetett érezni, hogy az alkotók egyszerűen nem tudnak hibázni. Nem tudok az első fél évből olyan epizódot mondani, amely az erős közepesnél gyengébb lett volna, és ilyen utoljára még a klasszikus időkben fordult elő. (De még Marge szendvicsstandos epizódjában, vagy a „Covercraft” című epizódból is fel tudnánk sorolni egy halom pozitívumot.)
Az elmúlt évadokban az jelentette a problémát, hogy a történetek nem tudták kitölteni a műsoridőt, most viszont amiatt bosszankodhattunk, hogy egy-egy epizódot túl hamar zárnak le.: Ilyen volt például a Simpsorama, amelyben valószínűleg utoljára láttuk Benderéket, és amely nyugodtan megérdemelt volna akár egy külön mozifilmet is.
Az idei egyértelműen a crossoverek éve volt, hiszen amellett, hogy láttuk Matt Groening másik sorozatának szereplőit, elkészült a Family Guy és a Simpson család közös epizódja is. (40 percig szórakoztató volt, utána viszont azt kellett mondom, bár ne tették volna ezt.)
A 25. haloweeni különkiadás nagyszerűre sikeredett, és olyan nagyszerű filmeket parodizált méltóképpen, mint a Más világ vagy a Mechanikus narancs.
Az évad folyamán fontos szerepet kaptak a vendégszínészek is, hiszen olyan színésznagyságok kölcsönözték egy-egy karakter hangját, mint Jane Fonda, és Willem Dafoe, és mindketten alaposan emeltek az adott epizód színvonalán is. ("Opposites A-Frack" illetve "Blazed and Confused") A karácsonyi epizódok az elmúlt években váltakozó minőségűre sikerültek, ám idén ismét egy nagyszerű ünnepi kiadást kaptunk. Az "I Won't Be Home for Christmas" című epizód egyszerre idézte meg az első évad borús hangulatát, és az Élet csodaszép című filmet, mindezt a maga Simpsonos formájában.
A 2015-ös év a "The Man Who Came to Be Dinner" című résszel indult, amelyben a családot elrabolta Kang és Kodos, hogy felfalják Homert. A történet elsőre jó nagy zagyvaságnak tűnt, ám végül az évad egyik, ha nem a legszórakoztatóbb 20 percét hozta, egy komplett univerzum bemutatásával. (Itt is az volt az érzése az embernek, hogy szívesen nézné még a látottakat.) Bart és Homer kapcsolata két epizódban is fontos témát szolgáltatott és mind a "The Wreck of the Relationship" mind pedig a "Bart's New Friend" egy szórakozható, ám mégis szívhez szóló epizódnak bizonyult. (Utóbbi szintén pályázhatna az év legjobb epizódja címre.)
Ezt követően jött néhány középszerűbb epizód, az Ellon Musk vendégszereplésével készülő epizód, konkrétan az évad leggyengébb epizódja volt. (Nem kell rosszra gondolni, még ott is láttuk néhány jó jelenetet.) A "Walking Big & Tall" illetve a

A két epizód között vetítették a „My Fare Lady” című epizódot, amely a legkevésbé nézett epizód volt a nézettségi mutatók alapján, holott egy igenis szórakoztató cselekményt láthattunk. (Az évad egyik legerősebb nyitójelenetével.) Az idei év pozitívuma, hogy a forgatókönyv írók szkriptjei nagyon erősnek bizonyultak, és már maga a cselekmény is szórakoztató volt. erre a legjobb példa a "Sky Police" című rész. Itt egy jól felépített, szórakoztató, ugyanakkor mégis új történetet kapptunk, remekül elmesélve. (Hasonlóan a "Waiting for Duffman" esetében.)
Az egy hónap szünetet követő epizódok ismét a jó illetve az elfogadható minőség között ingáztak. A "The Kids Are All Fight-tal" remélhetőleg sikerült újraindítani, egy jó epizódtípust, hiszen évek óta ez volt az első flashback epizód, amit láthattunk, és nem sikerült rosszul. A "Peeping Mom" című részben Marge illetve Bart konfliktusát vették elő az alkotók, újra jól felhasználva egy alap sztorit, a „Bull-E” című részből pedig ismét többet tudhattunk meg a sorozat egyik legkomplexebb karakteréről, vagyis Nagypapáról.
A szezonzáró epizód megítélése meglehetősen vegyes, de számomra az elmúlt évek egyik legjobb évadfináléját hozta a "Mathlete's Feat" című 20 perc. (Bár ez köszönhető volt a szezonzárók minőségének is.)

A 26. évad minőségében nem éri el a klasszikus szezonok minőségét (2-8. évad), de az elmúlt 10 év egyik legerősebb évadaként vonulhat be Simpsonék történelmébe.
2017-ig szerződése van a sorozatnak a FOX TV-vel, ám ha ezt a minőséget konstans módon sikerülne tartani, akkor nem lenne meglepő, ha még évekig látnánk a képernyőn kedvenc családunkat.