„Halloween of Horror:”Óriási volt, úgy érzek a készítők most igazán beletaláltak a tutiba. Maga a történet felütése, ahogyan legendaként idézik a család Haloloweenjét remek ötlet volt, aztán a Ropi parkban történtek csak fokozni tudták az élményt, nem is beszélve a lakában történtekről. Homer és Lisa történetszála horror és thriller klisékkel szórakoztatott, mindamellett, hogy kettejük kapcsolatának fontosságára is fókuszált. Ez a cselekményszál úgy lett parodisztikus, hogy közben egy sima B filmnek is elment volna azzal a néhány gaggel. Marge történetszálának fénypontját egyértelműen a mellékszereplők által előadott dal jelentette. Az epizódban bár Homer is fontos szerepet játszott a cselekményben, az igazi főszereplő Lisa volt, akinek jellemfejlődését is nyomon lehet követni első és utolsó jelenete között. Első nézésre nemcsak az év, de az évtized egyik legjobb Simpsons epizódjának is nevezném. 10/9,5

„Treehouse of Horror XXV”:Ha a tavalyival ellentétben nem is lesz majd klasszikus az idei különkiadás, azért nem vitás,hogy sikerült tartani az elmúlt évek halloweeni epizódjainak színvonalát. Az epizód ezúttal egy konstans színvonalat hozott, hiszen a történetszálak közül egyik sem emelkedett ki sem pozitív, sem pedig negatív irányba. Negatívumként maximum annyit jegyeznék meg, hogy Balfék Bob tettének elbagatellizálása (Mégiscsak ezt vártuk 25 éve.) egy Inci és Finci különkiadásra emlékeztetett, a harmadik történetszálban látható jelenete, amelyben Milhouse visszaélt az erejével pedig egy korábbi trilógiaepizódban is szerepelt. (A Godzilla paródia hibátlanul működött.) A poénok, és a kreatív nyitójelenet azonban mindenképpen kompenzálta ezeket az apró hibákat.

Mindenképpen többször nézős halloweeni epizód : 10/7,5

„Fried with Benefit”: Lisa illetve az ő alkalmi barátainak története sohasem tartozott a hálásabb témák közé, tekintve, hogy 1-2 ilyen jellegű epizódra lehet azt mondani, hogy ténylegesen jól sikerültek. Ezzel az epizóddal viszont nem volt gond, jól mutatta be Lisa erkölcsi aggályait és szembenállását új barátjával szemben, ráadásul Kristen Bell vendégszereplése is emlékezetesnek mondható. A prímet azonban ezúttal is Homer vitte, akinek első percekben látható sóvárgása a saját kényelme iránt majd lustaságának kiélése az epizód legemlékezetesebb pillanataként szolgáltak.
Abszolút beilleszthető minőségű rész az évad eddigi termésébe. Ami kicsi gondot jelentett számomra, az a hamar összecsapott forgatókönyv, valamint, hogy az epizód a 20 perc végére veszített a humorfaktorából.
10/7

„Lisa with an „S: Az évad eddigi leggyengébb része, ám azért mutatja a korábbiakhoz képest stagnáló színvonal emelkedést, hogy még ez is nyugodtan tekinthető középszerűnek. A rész legerősebb pillanata ezúttal a Star Trek stílusú felvezetőben kereshető, ezt követően egy átlagos részt láthattunk kevés poénnal, és túl sok dallal. További problémám volt, hogy a Tress MacNeille által szinkronizált Laney Fontaine karakterét túlságosan előtérbe tolták. Ami viszont tetszett, az a Flanders szál, valamint, hogy ezúttal nem arról szólt Homerék New Yorki útja, hogy a 9. évadban látottakra reflektálnak.
10/5,5

„Paths of Glory” : Minden idők egyik legemlékezetesebb halloweeni történetszála volt, mikor a város rettegett Barttól, mondván a fiú pszichopata, és bármikor megölheti őket. Ezt a több, mint 20 éves sztorit sikerült egy komplett epizóddá gyúrni, és azt lehet mondani, hogy nem is rosszul. Bár az epizód így megszokott panelekből építkezett, mégis azt tudom mondani, hogy remek humorforrásként szolgált „Bart” elmezavara a cselekmény számára. (Bár szerintem ezek a cselekedetek inkább pszichopatára utaltak, mintsem szociopatára.) Lisa történetszála kontrasztnak rendben volt, jól egészítette ki a látottakat.
10/7,5

„Barthood” : Újabb kiemelkedő rész nem pusztán éves, hanem évtizedes viszonylatban is! A Sráckor című film adaptációja teljesen háttérbe szorította egy átlagos epizód menetét, és teret engedett Bart meglehetősen drámai életének. Bár a középső Simpson gyerekből nem lesz sem börtöntöltelék, sem pedig csavargó, ahogy attól Marge tart, mégis azt lehet mondani, hogy egy totálisan sikertelen életet él le, „hála” apjával való kapcsolatának, valamint annak a ténynek, hogy ő egy zseni testvére. Az epizód továbbá azt a tényt sem téveszti szem elől, amit vagy 27 évad óta tudunk, vagyishogy Bart számára a férfi mintát nem Homer, hanem Abe jelenti, éppen ezért is olyan keserű a rész hangvétele. (Poénok azért így is hangoznak el a kellő időben, ráadásul tökéletesen adagolva.)
Ha valaki 4-5 évaddal ezelőtt lemondott a Simpson családról, akkor nézze végig ezt a részt, és talán visszatalál a sorozathoz. Kihagyhatatlan, szinte tökéletes.
10/9,5