Magyar idő szerint hétfőn 1 órakor vetíti az amerikai FOX az éppen aktuális Threehouse of Horror epizódot. Ezek azok a tematikus epizódok, amelyek 1990 óta építik a Simpson család legendáját, egyúttal kitörölhetetlen részei lettek az amerikai Halloweennek. Mivel a tavalyi évben elkészült a legjobb epizódokat, valamint a legjobb történetszálakat tartalmazó lista is, rossz THOH epizódból pedig nincsen egy listára való sem, így idén az 5 legrosszabb történetszálat gyűjteném össze az epizód kapcsán. (Azért nem 10, mert elvem szerint az már túl negatív lenne.)
A lista természetesen szubjektív, valamint megjegyezném, hogy az elmúlt két negatív lista után a következő 8 ilyen jellegű cikk pozitív hangvételű lesz:

1."Fingman" (23.évad)

Ha meg kellene nevezni a legrosszabb epizódokat, előbb szóba kerül a 2011 őszén bemutatott különkiadás is. Mai napig emlékszem arra a délelőttre, mikor az epizódot láttam, és leszámoltam a ténnyel, hogy a THOH epizódok ténylegesen az évadok fénypontjai lehetnek.
A nyitó történetben nem kisebb bravúrt vittek véghez az alkotók, minthogy egy olyan az emberi szellemet magasztaló történetet, mint a „Szkafander és pillangó” lerántottak a sárba, és ott meghempergették. Messze nincs arról szó, hogy a megfelelő tisztelettel bántak volna egy ilyen alap sztorival, sőt egy fingós poénokra építő, humortalan, és ami a lényeges gusztustalan szegmenset készítettek belőle. Ez az a humor, amit a Family Guynak, vagy a South Parknak sem vagyok hajlandó elnézni, hát még egy olyan tradíciókkal rendelkező sorozatnak, mint a Simpsons.
A folytatásban, amelyben Homer egy testi fogyatékos szuperhőst alakít pedig csak tovább esett a színvonal.
A jutalom persze nem maradt el, azóta valamennyi fórumon „vért és epét hánynak a rajongók” a látottaktól.

2. „Bartvatar” (23.évad)

Alapjában véve nem vagyok híve annak, hogy egy lista élmezőnyébe két szegmense is felkerüljön egy adott epizódnak, de itt az igazsághoz tartozik az AVATAR paródia dobogós helyezése.
A két történetszál közötti szegmens, melyben Ned Flanders Isten kérésére gyilkolt remekül sikerül, ám utána tovább folytatódott a mélyrepülés. Úgy gondolom, hogy James Cameron látványorgiája sem nem elég jó, sem nem elég rossz ahhoz, hogy jól lehessen parodizálni, és ez bizony Simpsonéknak sem sikerült. Az egész sztoriban találni körülbelül egy jó poént, fő humorforrásnak pedig azt szánták, hogy Bart beleszeret egy Edna Vadalmára hasonlító idegenbe. Az egész teljesen feleslegesen van elnyújtva, ráadásul még humortalan is. A legnagyobb hiba azonban ott van, hogy az egyik legsótlanabb karaktert Chalmers tanfelügyelőt főszerepbe helyezték a szegmens erejéig, ami totális bukásnak minősült.


3. „There's No Business Like Moe Business"” (21. évad)

Szeretem a musicaleket, és a Simpson családot is, ám ha ez a két általam kultivált brand összeolvad, abból nem sok jó származik. A revübetét miatt lett középszerű a spin-offos epizód, és sajnos a középszerűnek sem nevezhető zenei betétek miatt bukott akkorát a 9. évad klipshowja. És maguk a dalok vágják tönkre a 20. ilyen különkiadás egyébként jól induló történetét is. Hiába egy jó ötlet, hogy a sztorit színházi előadásként látjuk, vagy maga a lezárás, ha egyszerűen a butácska dalok kinyírják az egész élményt.

4. „Háború és béke" (22.évad)

A 2010 őszén sugárzott különkiadást nagyon kedvelem, mivel két szenzációs történetet is sikerült beleírnia a készítőknek. A nyitó szegmens azonban sajnos nagyon gyengén sikerült, sőt akár azt is mondhatnám, hogy kritikán aluli lett. Mivel egy 3 perces cselekményszálról beszélünk, így az alkotók láthatóan nem öltek túl sok energiát a történetbe. A kreatív alapötletből ennek köszönhetően szinte semmit sem sikerült kihozni, ráadásul a záró képsorok egy óvodásoknak szánt rajzfilmbe is cikinek minősültek volna, nemhogy a Simpsosnsba.

5. "E.T., hazamegy" (19.évad)

Úgy gondolom, hogy Kang és Kodos történetei valahol a 10. évad körül fulladtak ki, és minden azután következő szerepeltetésük csak egy jó koncepcióról való újabb bőrök lehúzása. (Kivéve a külön univerzumot bemutató előzőévadbeli epizódot.)
Ezek a sztorik általában középszerűek, de Spielberg filmjének parafrázisa még ezt a szintet sem érte el. A sztori kiszámítható, a poénokat többször láthattuk már, (jobban elmesélve), ráadásul a másik két jobb cselekmény kárára még meglehetősen túl sok időt is vett igénybe Kang történetének elmesélése.

Remélem az éjjel látható epizód egyetlen szegmense sem fog felkerülni egy hasonló listára, és sikerül tartani az elmúlt 3 év THOH részek szintjét.